Február elején múlt tíz éve, hogy elhunyt dr. János István, a korábbi önálló Irodalom Tanszék tanszékvezető főiskolai tanára. A nyíregyházi magyar szakos tanárképzés meghatározó oktatója a régi magyar irodalom szenvedélyes kutatója, latin szakosként a klasszikus és a neolatin irodalom tudósa volt, de a magyar irodalom minden korszakához kapcsolódóan folytatott kutatásokat, tartott előadásokat, publikált tanulmányokat. Dolgozott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen is. Tudományos munkája mellett a hallgatói műhelyek, a Temesvári Pelbárt Tudományos Diákkör és az Ampha-kör, az egykori szépirodalmi műhely fáradhatatlan mentoraként, a kétezres években hagyománnyá vált vándorszemináriumi mozgalom szervezőjeként és motorjaként generációkkal szerettette meg a tudományt ugyanúgy, mint a szépliteratúrát, nemkülönben mutatott példát szakmai alázatból, tisztességből, és a kölcsönös tisztelet tisztaságából a hallgatók és a kollégák számára. Szerkesztője volt többek között a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, a Partium, valamint az A Vörös Postakocsi folyóiratoknak, tagja több országos szakmai szervezetnek, elnöke a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek. Pályája során több szakmai elismerésben is részesült.
Alakját a szomorú évforduló kapcsán számos egykori tanítványa, barátja, kollégája idézte fel az online közösségi terekben. Mi most A Vörös Postakocsi folyóirat portálján Kulin Borbála irodalomtörténész, szerkesztő által közreadott rádiós beszélgetéssel emlékezünk rá. (itt)
Kollégánk, barátunk, tanárunk emléke ma is a szívünkben él!